- Az a véleménye, hogy ezek a fogalmak: őszinteség és politikai korrektség nem férnek össze?
- Sőt, egyre inkább érzem: a romákkal kapcsolatos diskurzusban egyenesen kizárják egymást. Itt a politikai korrektség nem más, mint hipokrízis, a nyilvánvaló tények figyelmen kívül hagyása vagy gyáva elhallgatása.

- Mire gondol?

- Arra, hogy hiányzik a többségi társadalomból a problémákkal való szembenézéshez és a kibeszéléshez szükséges bátorság. Arra, hogy nem merjük nevén nevezni, ami pedig tény: hogy a cigányság többsége esetében egy premodern társadalmi struktúráról van szó, egy specifikus kultúráról és embercsoportról, amely - hogy csak a leglényegesebb specifikumait említsem - évszázadokig nem járt iskolába, ezért kívül maradt az írásbeliségen, és ezért nem alakult ki írásos kultúrája. Ez kemény történelmi tény. És mivel a múltat - megtanulhattuk volna - nem lehet végképp eltörölni, különösen nem máról holnapra, ezt az előzményt és a belőle adódó konzekvenciákat sem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Persze, nagyon kell vigyáznunk a szavakkal, általában a fogalmazással, de ez nem jelentheti az őszinteség hiányát, a kellemetlen vagy fájdalmas tényekkel való szembenézés megúszását.

Tény tehát, hogy a romák többsége egy premodern életforma és értékrendszer hordozója, és a történelem során eddig csak az államszocialista modellnek sikerült kényszerítő eszközökkel, tömegesen - proletarizálva - integrálnia. Ezt az alig két generáción keresztül tartó, radikálisnak mondható, folyamatot azonban a rendszerváltás gazdaságilag és szociálisan "neo-kirekesztő", dezintegráló irányba fordította. Tovább bonyolítja a helyzetet a roma társadalom rendkívüli rétegzettsége: horizontálisan, vertikálisan és átlósan is keresztül-kasul szabdalják nemcsak a klasszikus, a többségi társadalmat is jellemző szociális különbségek, hanem az értékekben is megnyilvánuló, szubetnikai, illetve nyelvi-kulturális eltérések is, de főleg a többségi társadalomba való integrálódás foka szerinti különbségek. Tehát ez egy komplikált, ráadásul valóban rendkívül érzékeny ügy, amiről azonban - félve, nehogy megsértsük a politikai korrektség "hitelveit" -, nem merünk őszintén beszélni. Ezért nem folyik immár jó másfél évtizede valódi tartalmi vita a roma integráció lehetséges útjairól sem, miközben tudjuk, hogy ez az időzített bomba egyszer csak fel fog robbanni. Szörnyű, de erről a kérdésről ma Magyarországon csak a szélsőjobboldal - beleértve a neonácikat - merészel gátlások nélkül beszélni, és ezért tartunk ma ott, hogy a roma problematika "megoldására" világos "stratégiája" ma egyedül a "cigány bűnözés" jelszavával operáló Magyar Gárdának van.

- Miért tartja fontosnak emlékeztetni arra, hogy a romák esetében premodern társadalmi struktúráról van szó? Milyen jelei és következményei vannak ennek?

- Nekem persze nincsenek statisztikák a kezemben, a dolog természeténél fogva nem is lehetnek, de sűrűn megfordulok falvakban, találkozom emberekkel, és tapasztalok egy általános érzületet. Azt mondja a néni, hogy nyolcvan csibéje volt, most meg már csak három van. És ettől kezdve én vele a roma integrációról vitatkozni sem tudok, mert számára a kérdés eldőlt. És erre a tényre és érzületre épít a Magyar Gárda - ez a Vona-féle stratégia -, amikor azt mondja: "védjük meg magunkat a cigány bűnözéstől". Vagyis a cigányoktól. Tehát azt mondja, hogy egy "rassz", egy "faj", egy embercsoport - lényegénél fogva - bűnöző; a cigány, mint olyan, bűnöző, mert a vérében van a lopás. És ezzel olyan embereket állít maga mögé, akik ebben az állításban saját - egyébként valóságos és mindennapos - tapasztalataikra ismernek, és saját - valóságos és mindennapos - sérelmeikkel kapcsolatos indulataikra találnak igazolást, felmentést, bátorítást.

- Most azokról a falvakról beszél, ahol nagy szegénységben - és nagy egymás iránti bizalmatlanságban, sőt egyre inkább rettegésben - él egymás mellett roma és nem roma, és a rettegés és a gyűlölet foka egyre nő. Ahol az egyik szegény úgy érzi, hogy csak villanyárammal képes megvédeni az uborkáját, és a másik, a még szegényebb, akinek még akkora földje sincs, hogy uborkát termeljen rajta, de uborkát akar enni, ebbe belehal...

- Álljunk csak meg egy szóra! Vajon miért nincs földje?

- Például, mert roma lévén, kimaradt a földosztásból, majd - részben ennek következtében - a kárpótlásból is.

- De miért? Ki kért földet a romák közül, bocsásson meg?! Legyünk itt is, ha lehet, hűek a valósághoz. A mezőgazdasági termelés nem roma tradíció. Vannak és voltak is persze integrált csoportok, amelyekben a föld iránti éhség, hogy így mondjam, létezett, de az csak kis hányad, nem jellemzi általában a roma közösséget. Ez is történelmi tény. Ha nincs követelés valami iránt, akkor nincs mit kielégíteni.

- Akinek tradicionálisan nincsenek állampolgári jogai, például sosem volt a földtulajdonhoz joga, annak nem jut eszébe követelni.

- Amit most mondott, azon én évtizedek óta rágódom: a cigányság tulajdonhoz való viszonyán. Az a hipotézisem, hogy az általam ismert kultúrák közül ez az egyetlen, amelynek egyáltalán nincs viszonya a földhöz.

- A földhöz vagy általában a tulajdonhoz?

- A földhöz, ahova mindig vissza lehet menni, amely befogad, és amely óhatatlanul valamilyen tulajdonviszonyt hoz létre. A letelepedettek történelmében, Európában és másutt, meghatározó jelentőségű a földhöz való viszony. Abból van ugyanis minden: élelem, lakás, haza... Ez egy mély pszichikai kapcsolat a földdel. A cigányságnak olyan követelése sincs, mint a több ezer éves zsidó kultúrának, hogy " jövőre Jeruzsálemben találkozunk". A zsidóknak sem volt, nem lehetett földjük a diaszpóra óta, de spirituálisan ott volt ez a kötődés a földhöz. Ez a cigányság esetében nem létezik. Nem tudom, hogy igazam van-e, de úgy érzem, ez egy olyan specifikum, amiről nem esik szó. A másik specifikum - nem függetlenül az előzőtől -, hogy a cigányság tradicionálisan szolgáltatásokból él, nem termelésből. Ez radikális különbség, és a többségitől eltérő munkaethoszt jelez. A szolgáltatások felvevő piaca azonban helyileg viszonylag gyorsan kiapad, ezért a megélhetéshez új piacot kell keresni, vagyis tovább kell vándorolni. Szó sincs itt olyan romantikus marhaságokról, hogy imádnak a természet ölén élni, és ez voltaképpen maga az idill, még ha ezeket a XIX. századi regényes elképzeléseket a roma értelmiség egy része is beveszi, identitási építőkockának tartja. Ez nem idilli állapot, ez kemény gazdasági kényszer. A harmadik specifikum pedig a gádzsó társadalomhoz való viszony: aki szolgáltat, annak a gádzsó kliens vagy lehetséges kliens, akinek a szimpátiáját különféle jellegzetes technológiákkal lehet megszerezni, például színlelt alázattal. Ehhez azonban túl kell tudni járni az eszén, vagyis ravasznak kell lenni. E képesség nélkül ugyanis, amely mindig és mindenütt jellemezte a kirekesztett, az alávetett, teljesen hatalomhiányos egyéneket és csoportokat, képtelenség felülkerekedni a nehézségeken. Hernan Cortez spanyol konkvisztádor egyik katonája, Bernal de Castillo, aki megírta Mexikó elfoglalásának a történetét, például folyton azon kesereg, mennyire hazugok az indiánok, ahol tudnak, csalnak, nem lehet megbízni a szavukban. Ez azonban nem faji specifikum, hanem hatalomhiányból eredő technológia. Csak a mi szemszögünkből, a mi értékrendünk - vagyis a többség, a hódító, a gyarmatosító - szemszögéből rossz, az alávetettekéből intelligencia, szerencsés alkalmazkodás a helyzethez. De visszatérve a kérdéséhez: például ez a felületesen felsorolt három-négy tényező, az antropológiai értelemben vett kultúra ezen elemei is meghatározzák, milyen a viszony a kisebbség és a többség között.

És van még egy nagyon fontos kérdés, amiről szintén nem esik szó: a számszerűség. Ha azt mondja az ember egy "átlag magyarnak", hogy tizenöt-húsz éven belül, amikor az unokád beiratkozik az első osztályba, ott valószínűleg a gyerekek fele roma lesz, akkor ezt ő nem tudja fölfogni, nem is érdekli őt. De nem viselkedik másképp, előrelátóbban, kevésbé felelőtlenül a politikai osztály sem. Épp tegnap este beszélgettem erről egy külföldi barátommal: szerinte, aki nyugatról nézi a magyar valóságot, annak a cigánykérdés látszik a legfontosabbnak, a legégetőbb problémának. Magyarországon az - így vagy úgy - érintetteken és a neonácikon kívül ez szinte senkit nem érdekel. Erre alapozza - egyébként igen "tehetségesen" elgondolt - stratégiáját a Jobbik és a Magyar Gárda: azt mímelve, hogy tiszteletben tartja a jogállam kereteit, de kihasználva a rasszista beszéddel kapcsolatos, szerintem túlzott engedékenységet - mert mi, ugye, szuper-demokraták vagyunk -, arra játszik, hogy kiprovokálja a romákból az első erőszakos, tettleges reakciót. Ott voltam a gárda első akcióján Tatárszentgyörgyön, és láttam ezt a kétszáz, katonai egységekben felsorakozó embert, amint saját vezérei beszédét hallgatta: én azokon az arcokon nem láttam figyelmet. Hiszen amiről a szónokok beszéltek, azt ők már azelőtt is "tudták". Amit vártak, az egy olyan utasítás vagy vezényszó volt, amit nem kaptak meg.

- Hogyan szólt volna ez a vezényszó?

- Hogy "hajrá, előre, rohamra!". Tudniillik az egésznek a pszichikai felépítése az, hogy "meg kell védeni a magyart, védjük meg a véreinket ezektől az ázsiaiaktól, akik az életünkre törnek". De hogyan védjék meg? Ha kizárólag jogállami eszközökkel kívánják megvédeni, akkor minek az egyenruha és az egész félelemkeltő technológia? Ezeknek tudniillik akkor nincs értelmük. Annál inkább van a felsőbbrendűség-identitás megerősítésének. Ez tudniillik a klasszikus extrémista technológiák egyike: nem kell kiadni azt az utasítást, hogy "verjétek szét a cigánysort", elég csak tartani, illetve fokozni a feszültséget a saját embereiben és a fenyegetett csoportban is: hogy szakadjon már el végre a cérna a romáknál... Történjen már valami erőszak, amire erőszakkal lehet válaszolni, pattanjon már ki az a szikra, amivel lángba lehet borítani az egész határt! A cigányok azonban, legalábbis eddig, ezt az ürügyet nem szolgáltatták. A Magyar Gárda eddig még egyik felvonulása helyszínén sem találta szemben magát sem spontán, sem szervezett ellenállással, harcra kész önvédelmi csoporttal, csak egyszerű lakosokkal, akik például Tatárszentgyörgyön elvitték a gyerekeiket a szomszéd faluba, mert attól tartottak, hogy a gárda szétveri a fejüket...

- Vagyis azt mondja, hogy a Magyar Gárda félelemkeltő vonulásainak célja a cigányokból valamilyen erőszakot kiprovokálni?

- Igen, akcióra készen erre várnak. Ezért mozgósítják, ezért viszik ide-oda őket, ezért mentenek ki "hősiesen" egy magyar családot a cigányok lakta utcából... És közben egyre nő a magabiztosságuk, a gárdaper utolsó tárgyalása alkalmával például már - mintha rendőrök lennének - a gyalogos forgalmat irányították. Szóval folyamatos építkezésről van szó, amelynek a végén a lassan, de biztosan bekövetkező pogrom áll, ebben bizonyos vagyok. Persze, "csak" helyi pogrom, "nagyobb szabású" dolog egy uniós tagországban egyelőre elképzelhetetlen, de hogy itt gyilkosságoknak leszünk tanúi - hogy magyarul beszéljek -, az nem kétséges. Tudniillik a hírek szerint a cigányságban is nő a feszültség és a türelmetlenség, a félelemmel vegyes indulat és harci kedv, elszántság.

- Ebben az esetben mit jelent a harci kedv, az elszántság?

- Hogy "a kurva anyjukat, nem hagyjuk magunkat!"

- Nem természetes ez ebben a helyzetben?

- Nagyon is természetes. Az a véleményem, és ezért meg fognak átkozni sokan, de kimondom: a cigány mozgalom legnagyobb mulasztása épp az, hogy nem tudott szervesen beépülni a cigány közösségbe, és nem volt képes létrehozni egy, a cigányságot bizonyos tekintetben egyesítő szervezeti hálót. A cigány önkormányzatok ugyanis, amelyek mindenütt létrejöttek, nem nyújtják azt a szervezeti keretet, amely az ilyen típusú védekezéshez szükséges.

- Milyen típusú védekezéshez? Muszáj tisztáznunk, milyen szerveződésre gondol: valamiféle önvédelmi szervezetre vagy arra, hogy a cigányság politikailag nem szervezte meg önmagát?

- Mindkettőre. És ezt ordítom nekik tizenhét éve.

- Etnikai alapon? Azon az alapon kellett volna ön szerint mozgalmat, pártot, sőt önvédelmi csoportokat szerveznie, hogy "aki cigány, velünk tart"?

- Két példát hoznék. Az egyik az Egyesült Államok feketemozgalma a hatvanas években...

- A Fekete Párducokra gondol?

- A Fekete Párducokra is mint a kisebbségi patológia többé-kevésbé "természetes" velejárójára, meg például azokra, akik muzulmánok lettek, mert nem akarták a fehérek értékeit szolgai módon a magukévá tenni. Persze, ilyenkor deviáns elemek is előjönnek, elképzelhetetlen, hogy ne jöjjenek elő. Vagy nézzük a Hamaszt. Tudja, miből táplálkozik az ereje? Hogy az apró közösségekben, a kis falvakban törődik az emberekkel, figyel arra, hogy ki beteg, jár-e iskolába a gyerek, és így tovább. A Hamasz - ellentétben a Fatahhal és a többi szervezettel, amely a politikai képviseletüket vállalta - közöttük élt és dolgozott, és ebben rejlik a fantasztikus ereje. És aztán, amikor eljött a választás, akkor - akár tetszik nekünk, akár nem -, a Hamaszt választották az emberek.

- Oda akar kilyukadni, hogy valami hasonló lenne itthon a cigány politikusok, általában a roma elit feladata, küldetése?

- Ez is lenne a küldetése a roma mozgalomnak szerintem. De ne értsen félre: amikor a Hamaszra hivatkozom, nem az agresszív oldalára gondolok, hanem a gondoskodó oldalára. Úgy is mondhatjuk, hogy a gondoskodó önkormányzatiságra. Ami nem feltétlenül pénzben fejeződik ki, hanem jelenlétben, a közösségért való munkában, törődésben. Abban, hogy a helyi uzsorásnak egy kicsit megszorongatja a nyakát. Mert helyileg történnek a dolgok, központilag ezt nem lehet intézni. Uszkán például, ebben az ukrán határ közeli faluban, ahol zömében cigányok laknak, ahol nyolc felnőtt, nyolc cigány asszony fejezte be nemrég a középiskolát, és minden roma porta kertjében csöpögtető rendszerrel termesztik az uborkát, van egy alpolgármester asszony, szintén roma, maga is felnőtt fejjel érettségizett, és most tovább akar menni egyetemre. Egyébként negyvenéves, és kétszer operálták a szívét. Megkérdeztem tőle, mi a helyzet a faluban az uzsorával. "Itt is megjelent egy pasas, hogy ajánlatot tegyen a családoknak - válaszolta -, én meg végigjártam a portákat, és azt mondtam: "Húzzátok meg a nadrágszíjat és ne vegyetek fel pénzt tőle." És hatott a figyelmeztetés, mert az uszkai családok nem adósodtak el.

- Ha jól tudom, ez az a falu, ahol szinte mindenki adventista...

- Erről van szó! Először én is azt kérdeztem magamtól, hogy miért ilyen különleges ez a falu. Aztán megtudtam, hogy harminc-negyven éve odakerült egy adventista lelkipásztor, majd kialakult egy roma egyházi vezetés, amely "törvénnyé" tette a tisztaságot, a szorgalmat és a becsületet. Ez azonban sajnos kivétel, ma még - épp ez a problémám a cigány elittel - többnyire, a külső társadalom részeként - inkább képvisel, mint részt vesz és szervez. Egyébként az egész struktúra, az önkormányzatok is arra vannak kitalálva, hogy képviseljenek, és nem eléggé arra, hogy tegyenek, dolgozzanak - velük együtt - azokért, akiket képviselnek. Na, ez a hiátus, ez a rés most persze nagyon gyorsan betömődik, mert olyan a helyzet, hogy a romák a maguk védelmében kénytelenek lesznek megszerveződni.

- Vagyis a Magyar Gárdának lesz köszönhető, ha valamilyen mozgalomban magára talál, és - a szó békés vagy kevésbé békés, jó vagy rossz értelmében - megszervezi magát a cigányság?

- Sajnos, a történelemből tudjuk, hogy a társadalmak rendkívül nagy árat fizetnek a mulasztásaikért, azért, amit ingyen is megkaphattak volna.

- Képesnek érzi erre a mostani roma elitet, amelyről

- ha máshonnan nem, a három évvel ezelőtti beszélgetésünkből tudom -, nincs nagy véleménnyel, számos mulasztásban marasztalja el őket?

- Ezzel továbbra is így vagyok, egyben kicsit finomítanék a képen: miért várjuk azt, hogy jobbak legyenek, mint a többségi politikusok?

- Arra gondol, hogy ha a vezető többségi politikusok - legyenek bármilyen pártiak - nem képesek az országot bizonyos alapkérdésekben egyetértő és egymással szolidáris politikai közösséggé szervezni, akkor miért is lenne képes ugyanerre a vezető kisebbségi politikus?

- Pontosan ezt akartam mondani. Ráadásul - banális ugyan, de - közismert, hogy a roma téma a választások előtt úgy jön elő, hogy "hány kiló lecsóért vásároljuk meg a cigány szavazatokat". Mert így kezeli a politikai elit a cigányság ügyét. Ezek után miért csodálkozunk, hogy prostituálódik a roma elit egy része, hogy lefekszik a pártoknak stb., stb. Mi mást tenne? De - ne felejtsük el -, ha a választójoggal rendelkező romák egyfelé szavaznának egyszer, azzal eldönthetnék, melyik párt kerüljön kormányra, melyik ellenzékbe, mert a mérleg nyelve lehetnének. Ha az etnikai érdekeik szerint cselekednének, ahogyan mondjuk a magyar pártok Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában, bár ott is sokszor a "pluralitás" mögé bújik sok egyéni ambíció, akkor - sokkal inkább, mint azok -, kihasználva a számszerűségükből adódó politikai súlyukat, bizonyos mértékig saját problémáik megoldására is rákényszeríthetnék a politikát.

- Lát Magyarországon kilátást ilyesmire?

- Sehol sincs erre kilátás, mert a roma emberek nem egyfelé szavaznak, de lassan lehetne egy magot, egy koalíciót létrehozni, és ha az amerikai példát vesszük elő, és hajlandók lennénk álmodni, akkor, horribile dictu, még egy színes bőrű köztársasági elnök sem kizárható. Elvileg tehát ennek itt is megvan a lehetősége, persze a sokszor pöffeszkedő vajdastílus ehhez nem elég. Közbevetőleg megjegyzem: sajnos még nem eléggé sűrűn, de láthatóan jön föl egy új, egyetemet végzett elit, amely kevesebb pátosszal, de több konkrét ismerettel, sokszor nagyon is hasznos tanácsokat ad helyi polgármestereknek a problémák megoldására.

- Seres László, aki önhöz hasonlóan intézményesített álszentséget emleget a Hírszerzőben megjelent publicisztikájában, azt írja: ez a helyzet "...egyebek mellett magyar-roma helyi háborúkat, Molotov-koktélokat, leszúrt cigány gyerekeket, magyarokat kimenekítő Magyar Gárdát is produkál", és "igazságtalanságot, kölcsönös félelmet, nulla közbiztonságot, termény- és tyúklopást, valamint az embereket halálba kergető uzsoramaffiát, döbbenetes szocpol-visszaélést szül".

- Ez kétségtelenül így van, ezért van esélye annak a borzalmas jövőképnek, amit az előbb megfogalmaztam, és annak a beteg stratégiának, amit a Magyar Gárda képvisel, árpádsávos zászlókkal, nyilas egyenruhákkal, turulmadarakkal és - ne legyen igazam! - kis helyi pogromokkal. Persze, nem azt mondom, hogy be fog következni, ami 1944-ben Magyarországon volt, mert most Angela Merkel van Berlinben és nem Adolf Hitler, Európai Unió van és nem német-francia torzsalkodás, tehát teljesen más a környezetünk, de egy jelentős elcsúszás egy ideig a magyar társadalom számára nem kizárható. Itt nincsenek EU-rendőrök, akik megvédenek bennünket attól, hogy ilyen baromságok történjenek. Tehát - miközben tudom, hogy mindez pusztába kiáltott szó -, mégis azt mondom: ideje lenne észhez térnünk.

- Arról mit gondol, hogy igaz, nem reprezentatív közvélemény-kutatások szerint a magyar társadalom túlnyomó többsége - világnézettől és pártállástól függetlenül - egyetért az úgynevezett monoki modellel, vagyis azzal a polgármesterrel, aki a segélyezést munkaképes emberek esetében munkavégzéshez, gyermekek esetében iskolába és óvodába járáshoz kötné?

- Igazolva érzem a hipotézisemet: itt egy nyilvánvaló értékrendbeli különbséggel állunk szemben, amit nem érdemes, nem is lehet elkendőzni, letagadni. Ismétlem, nem segít a hipokrízis. Mert a többségi társadalom azt mondja, hogy "igenis, dolgozzon, kapáljon. Akár van haszna, akár nincs, de kapáljon, ha már az én pénzemen segélyezik".

- Akár van ott munka, akár nincs? Mindenki tudja, hogy nincs.

- "Akkor - mondja a nem roma többség - kotorja ki az árkot, irtsa a partján a dudvát, nyírja a sövényt." Addig azonban amíg törvényt sért, és ennek tudatában van, egy polgármester se alkalmazza elképzeléseit, csak úgy. De magam is azt hiszem, hogy minden lehetséges módon munkalehetőséget kell biztosítani a munkaképes embereknek, persze, csak ha komolyan vesszük, amit roma jogvédőként újra és újra elmondunk: hogy az integráció útja a munka és az iskola, és ha az apa nem dolgozik, és a gyerek nem jár iskolába, akkor rá is ez a sors vár. Persze, tudom én, hogy piacgazdaságban nem az állam dönt a munkalehetőségekről, és ezt még kedvezményekkel sem sikerül elérnie, mert az előítéletek miatt - és mert a romák többnyire képzetlenek - a potenciális munkaadók a felajánlott adókedvezményekkel sem élnek. Harminc éven keresztül, amikor a cigány férfiak úgynevezett százszázalékos foglalkoztatásban, a nők negyven-negyvenöt százalékosban, másfél-két generáción keresztül a termelésben dolgoztak, a maihoz hasonló feszültség nem létezett. Mert rákényszeríttették őket, hogy ipari és strukturált mezőgazdasági keretek között termeljenek, és reggel hétkor ott legyenek. Most reggel hétkor nem mennek sehova, otthon fekszenek az ágyban, mert nincs mit tenniük, de ha kétezer forintért feketén napi kapálást ajánlanak nekik, akkor természetesen oda rohannak. Ezzel persze nem azt mondom, hogy vissza kellene hozni a szocializmust, nehogy félreértsen, de azt igenis mondom, hogy meg kell keresni azokat az utakat és módokat, amelyek révén ennek a mérhetetlen munka nélküli tömegnek valamilyen módon pozitív irányba fordulhat a sorsa. Miközben azt is tudnunk kell, hogy hasonló problémákkal - ha nem is ilyen méretekben - a nálunk sokkal gazdagabb országokban is küzdenek, ott is hozzánk hasonlóan gondolkodik a társadalom többsége a szociális támogatásból élő tömegről, és ezeket a támogatásokat ott is nyirbálják évről évre, és még a legliberálisabb országokban is kezdik szigorúan venni a bevándorlási politikát. Csakhogy nálunk, ahol különben is krízis van, ez még élesebben jelentkezik. De amit mi itthon megélünk, amikor a roma szomszédot hajlandó akár megölni a gádzsó a kerítésébe vezetett villanyárammal, mert az ellophatja tőle a csibéjét, az már egy veszélyes társadalompatológia jele.

Lehet, hogy túl sokat éltem már meg és túl sok helyen szembesültem társadalmi, etnikai konfliktussal, ezért érzékenyebben reagálok mai feszültségeinkre, különösen a romák ellen duzzadó gyűlölethullámra.

Fontosnak tartanám, ha ebből a helyzetből a kiutat a párbeszéd határozná meg és nem az erőszak. A békésebb légkör visszaállításának jelentős szereplői lehetnének helyileg az egyházak, a roma és gádzsó civil szervezetek, de még a vállalkozók növekvő társadalmi felelősségtudata és a művészvilág érzékenysége is szerephez juthat. Mindenekelőtt azonban nagyon meg kellene gondolnia a helyi polgármesternek, hogy kitől kér segítséget a település konfliktusainak megoldására, mert ha a Gárdát hívja, arra az egész közösség keményen ráfizethet.

C-PRESS - ES

Hozzászólások (3)

t69: ...

"az unokád beiratkozik az első osztályba, ott valószínűleg a gyerekek fele roma lesz,"

Ennek az embernek semmi realitásérzéke nincs. Amikor ez bekövetkezik, már rég nem lesznek tanárok, akik életüket kockáztatva órákat tartsanak ezeknek a "tanulóknak".
A társadalom anarhiába fog süllyedni, az utcákon erőszak, gyilkosság. Aki teheti, ekkorra már elmenekül az országból. Aki marad, elektromos kerítések mögött, puskával a kézben fogja védeni ami még megmaradt. Hát ez a sötét jövő, tisztelt szociológus urak.

1

2008, July 23 08:30

Tamango: ...

T.69 nek!
Bizony ebben a cikkben minden benne van, ami most az országot jellemzi. Az olyanok, mint Ön, akik a gyűlöletet keltik, egyre jobban mélyitik azt a szakadékot, amely felé haladunk. Sokáig már nem fenyegethet a Gárda, mert előbb- vagy utóbb, robban a bomba. Akkor pedig mindkét oldalon lesznek áldozatok ártatlanok. És lehet, hogy az Ön gyermeke, valamelyik hozzátartozója, vagy az én gyermekem, családtagom, akik valamikor valamiért rossz helyen lesznek!!! Aki ezt akarja, tisztességes ember nem lehet!!!Én az enyémeimet MEGVÉDEM, TŰZZEL, VASSAL!!! Ne feledje, az anyák könnye, mindenütt keserű!!! Ne uszítson, ne lázítson!!! Inkább álljon be azok sorába, akik a problémát békésen, tisztességes eszközökkel szeretnék megoldani!! Azt emberségesebbnek tartom!!!

2

2008, July 23 15:26

Katinka: ...

t69!
Te soha az életben nem leszel boldog mert te a gyűlöletbe fogsz belepusztulni.
A gyermekeidnek is ezt akarod?

3

2008, July 24 12:28