Mária Terézia korában a cigányokat tilos volt cigánynak nevezni. Átkeresztelték őket újmagyarnak (ÚM). A náci rendszer korrigált, cigánynak nevezte a cigányokat, és elpusztított hatszázezret közülük. A kommunista rendszer visszatért Mária Terézia gyakorlatához, a „sajátos helyzetű szociális népcsoport" (SHSZNCS) elnevezést használta keresztapaként a cigányokra.

 

 

 

Az SHSZNCS- nek nem lehetett kultúrája, nyelve, nem voltak értékei, szervezetei, szervezettsége és intézményei.

Így döntött a politikai hatalom 1961-ben, el is intézte ezzel a virtuális SHSZNCS elnevezés alatt illegalitásban élő valóságos cigányokat.

A szocialista demokratikus diktatúra elvezetett a polgári demokrácia kapitalista diktatúrájához.

Az új rendszer felajánlotta állampolgárainak a szabad identitásválasztás alkotmányos jogát. Azt jelenti ez a valóságban, hogy időnként és helyenként a nem cigány is lehet cigány, amikor az érdeke úgy kívánja. És rendre úgy kívánta kisebbségi önkormányzati választásokon, roma ösztöndíj igénylésénél.

A láthatóan cigányok igyekezete a „magyar vagyok" döntés keresztülvitelében, finoman szólva, nem vezetett eredményre. A közlekedő edény egyik oldala bedugult, a barnák nem fehéredtek, hanem tovább barnultak,

és a természetes barnaság is egyre jobban szúrja már a fehér színt mindenek fölötti identitásképzőként átélő többség jelentős részének a szemét.

A szabad identitásválasztással lebarnuló újbarnák természetesen fehérek. A nácik szabad identitásválasztása előtt nincs társadalmi, politikai, törvényi akadály, faji előítéletesség sem veszi őket körül, sőt, éppen ők akarnak körré lenni mások körül.

No, mindegy, gondolja a hatalom, a politikai értelmiségi elit, azért ezzel jól el tudunk számolni az EU előtt. Mert igaz, hogy a „nép" és az õ ítélőszékei, az önkormányzatok baromira látják a cigányokat, és a színhelyes látás okán újból és újból rendet raknak közöttük, anélkül, hogy figyelembe vennék vagy megkérdeznék a cigányokat, végül is milyen döntést hoztak, amikor törvényes jogaikkal élve mélyen elgondolkoztak a szabad

identitásválasztás nyújtotta végső megoldás lehetőségein. Mielőtt bárki félreértené, tegyük fel a kérdést,

helyes dolog az, ha a nép cigánynak látja a cigányt?

Erre az a válasz, hogy helyes. Normális társadalmi, politikai körülmények között a „nép" valóban ne süllyedjen a politikai, értelmiségi elit szintjére, mert az az elit jön is, megy is, a nép marad. A cigányok is.

Az „elit" gondolja úgy, hogy az az európai trend, ha nem látja a cigányokat. Át is keresztelte őket a biztonság kedvéért hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) állampolgárokká.

A rendszerek változnak, a cigány politikájuk nem.

Íme itt az újabb keresztapa, a polgári kapitalista demokrata. ÚM, SHSZNCS, HHH. Az elit persze végletesen téved, mert az EU-trend éppen az ellenkezője lett a korábbinak az utóbbi években, de a gondolkodási, politikai nehézségekkel és melléktermékekkel súlyosan terhelt száguldó tehervonat fékezési ideje meghaladja a jelek szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) 2013-as és a RIÉP (Roma Integráció Évtizede Program) 2015- ös határidejét is, különösen, ha már fékező sincs a vonaton.

A száguldó vonat utoléri a Kádár-rendszert, máris érinti a náci időszakot, és belefut Mária Terézia korába, hogy minden összekeveredjen az ütközésben, új és új elnevezések szülessenek a náci végső megoldást szorgalmazó mozgalmakkal együtt. Hogy újra kérdés legyen: van-e kultúrájuk a cigányoknak, pontosabban, van-e lehetőségük a cigányoknak új kultúrát teremteni, idegen címkék nélküli sajátot, befogadhatót a fiatal roma generációknak, a világnak.

Nehogy azt higgye bárki, önmagukért való gondolatok, kérdések ezek. Az ÚMFT-ből öt év, a RIÉP-ből hét év van hátra mindösszesen. A többségi társadalom társadalmi örökségében ott van minden, Mária Teréziától

a náci abszurditáson át a Kádár-rendszer idiotizmusáig. Mindent egyszerre hordoz magában. Nem mondhatnánk, hogy különösebben viaskodna magában és magával, hogy megszabaduljon kulturális, szellemi örökségétől, ha cigányokról van szó. Nem alkot újat, nem kreatív, amikor rendszert vált, nem lesz demokratikusabb a cigányokkal, hanem visszatér a régi ideológiákhoz. Az ÚMFT és a RIÉP döntései a legmodernebb

röntgennél is jobban világítják meg a többségi társadalom és az elit szívét, lelkét, agyát, betegséggócait. A fejlesztési programok megszüntetik a szegregációt?

Van ilyen céljuk a romák tekintetében? Felszámolják a cigánytelepeket?

Létrejönnek a cigányság alapvető kulturális, művészeti, kutató intézményei?

Felszámolják a rabszolgalétbe kényszerítő tömeges munkanélküliséget?

Épülnek bölcsődék, óvodák, iskolák, utak, intézmények oda, ahol nincsenek és ahol cigányok laknak?

Megteremtik a cigányok szervezhetőségének tárgyi, intézményi, infrastrukturális, informatikai feltételeit?

Demokráciában ezek egyszerű, praktikus kérdések, megoldandó feladatok. Például ha elöregedik a társadalom, számtalan döntést kell meghozni a fenntartható fejlődés érdekében. A cigányok kényszerű társadalmi helyzete

maga a velünk élő legsúlyosabb társadalmi válság évtizedek óta, mégis csak halogatással, visszalépéssel, újbarnulással találkozunk, érdemi döntésekkel nem. A legfiatalabb populáció a cigány. A politikának, a társadalomnak minden erővel az õ képzésükre, munkahelyeik megteremtésére kellene koncentrálni az elöregedő társadalom veszélyei és emberi jogi követelmények miatt is.

Emellett a kultúra is hasonlóan fontos.

Hadd említsek egy tipikus példát. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium korábban megállapodott a Roma Integrációs Tanács (RIT) cigány képviselői civil oldalával, hogy támogatja új tervezésű és építésű zöld mezős beruházással egy modern, reprezentatív, nemzetközi érdeklődést is kiváltani képes Országos Cigány Művelődési Központ felépítését.

Mindez egy évvel ezelőtt történt.

Most mégis arról szól a fáma, hogy egy régi építésű volt iskolát húznak rá kényszerzubbonyként az Országos Cigány Művelődési Központra. Ne(hogy) legyen a cigányoknak presztízsteremtő, a kultúrát újrafogalmazni

képes, nemzetközileg jegyzett színháza és koncertterme, modern múzeuma, kiállítóterme, kutatóközpontja.

Megüresedett iskola igen, modern művészeti központ nem.

A végső döntést hamarosan meghozza a kormány.

A jelek szerint a cigányok akaratának és érdekeinek a figyelmen kívül hagyásával.

A genetikai ösztönök, a kulturális, szellemi örökség és az egyéni-politikai érdekek hálójából ideje lenne már kilépni, Magyarország.

Zsigó Jenő

Szerkesztőségi jegyzet - Amaro Drom, 2008. október.

C-PRESS