
A népi hiedelem szerint a cigányok megfogták az Isten lábát. Isten nem fogta meg az övékét, ezért a cigányokat övező egyik legkártékonyabb mítosz a túltámogatott cigányokról egyszerűen hazugság.
A mítosz fenntartása és gyarapítása fontos az ország népének, mert szereti tudni, hogy az egyenlően támogatottakhoz képest van egy nem egyenlő, a túltámogatott. A cigány.
A túltámogatott - a népi információk szerint - a következő, szerintük a cigányokra jellemző személyiségjegyek megléte mellett nyerte el a túltámogatotti státusz mítoszát: bűnöző, idegen, nevelhetetlen, élősködő, munkakerülő.
A hat mítoszból egy is elég lenne a cigányokkal szemben bűnöket elkövetők bűntudatának tökéletes semlegesítésére, kettő meg már szinte sok is ahhoz, hogy az elnyomás, a kirekesztés, a mélységes szegénységbe taszítás méltó, igazságos és szükséges elintézési módként nyerjen igazolást gyakran a kiegyensúlyozott személyiségek lelki világában is.
A hat mítosz a tökéletességet sugallja. Tökéletes megoldása az igények kiszolgálásának. Mindenki csak egyre legyen érzékeny (háklis) a hat közül, máris szinte biztos a teljes lefedettség. A bűnözőknek megvetés jár, ráadásul, ha a „vérében van"(sic) el sem kell követnie a bűncselekményt, a megvetés előlegbe jár.
Az idegent arról ismerjük fel, ha el van különítve, ha Molotov-koktéllal locsoljuk a házát (a húsvét nem feltétel) vagy egyszerűen agyonlőjük. A munkakerülőt arról, hogy nem adunk neki munkát vagy csak kényszermunkát. Az élősködőt arról, ha segélykérésre kényszerítjük. A nevelhetetlent arról, ha a legrosszabb iskolákban tanítjuk őket. A túltámogatottat arról, ha megvonjuk tőle a maradéktámogatást is.
Egy kedvenc mítosza mindenkinek van, néha több is, az ínyenceknek a hat is kevés, bőven tesznek hozzá. A tudományos ismeretek helyébe a mítoszok lépnek, ember- és fajta-mítoszok. Az emberi fajták egyikének sincs a vérében a bűnözés, az emberi faj genetikai örökségében viszont van szabálysértési hajlam, deviancia, gyilkosság, bűnözés, pénz-és hataloméhség, irigység, őrület, nemzeti, etnikai, vallási gyűlölet és fanatizmus. Mindezek egy részét kulturális-szellemi örökségként adja tovább egyik generáció a másiknak. Mind addig, amíg az átörökítés láncolatát egy új generáció meg nem szakítja, és nem teremt egy új kulturális örökséget az utókor számára. Most itthon nem ezt a kort éljük meg.
A Földön egy emberi faj él. Hogy is lehetne idegen bármelyik csoportja is az emberi fajon belül. Az értékes, kreatív vagy a gyakran csak a megélhetést, túlélést segítő munka iránti késztetés szintén genetikai öröksége az emberi fajnak. Születésünk pillanatában az emberi fajra jellemző adottságokkal rendelkezünk, a többit javarészt családi és társadalmi környezet alakítja jól vagy rosszul. Az emberi fajra jellemző képességek mellett velünk születnek az ösztöneink is. Elkerülendő, hogy ne kontroll nélkül uralkodhassanak rajtunk, büntető törvényeket hozunk, tanulunk óvodától egyetemig, - és így vagy úgy - életünk végéig. Kombinálódunk. Rossz esetben készen kapunk jól becsomagolt faji mítoszokat, belefektetünk egy egész életet, átformáljuk, friss vért pumpálunk bele, aztán tovább adjuk, hogy mérgezze a következő generációk életét is. A faji előítéletesség társadalmi konstrukció, a fenti hat mítosz is.
A cigányok köré épített mítoszrendszer káros. Árt mindenkinek. Nem egyformán, és nem kölcsönösségi alapon. A hat mítosz a kiszolgáltatottság, az alávetettség stigmái, nem ártatlan játék a véleményszabadsággal.
A rendszerváltás óta több kormányprogramot is könnyedén elszabotáltak ellenállás nélkül. Szankciók soha nem voltak. De még soha nem szabotáltak el cigány kormányprogramot a Roma Integráció Évtizede és a Nemzeti Fejlesztési Terv II. azaz Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) évei alatt. Ez az első, amikor nem csak a hazai forrás hiányára hivatkoznak, hanem az EU-s források hiányára is.
Amikor volt pénz az államkasszában, senki nem kérdezte, miért nem jut belőle roma programokra. Most válság van, pénzügyi válság és ezzel Magyarország már is megmenekült a szabotálás vádjától, hiszen válság esetén semmire sincs pénz - sugallja erőszakosan és kényszerítően a kormányzat, a média - nem hogy a cigányok munkahelyteremtésére, Országos Cigány Művelődési Központra, cigánytelepek felszámolására.
Vigasztalan állapot, igaztalan sugallat.
A fejlesztési források azért persze ott vannak, sőt újabbak érkeznek, de sértésnek veszik azt is, ha kérdezni mersz, nem hogy javasolni. Illik jól viselkedni ilyen mítoszok árnyékában. Ez kimondatlan ám kötelező elvárás. Veszélyes állapot, mert most bárki(k) elintézheti(k) a cigányokat, csak be kell jelenteni - nemzetmentő hevülettel -, hogy nincs pénz, és meg sem kell indokolni, mert előre közmegegyezés van az el sem hangzott indok elfogadottságáról. Ráadásul olyan „források" elvételéről van szó, amit meg sem állapított a kormány. A válság előtt már kötelező lett volna a 2009-es év költségvetési koncepciójában számszerűsíteni a kormány-határozat 53 pontja mellé rendelt forrásokat, és az 53 ponton kívül a RIT civil roma oldala által előterjesztett - 2007. augusztus 30-án átadott - feladatokra és programokra szánt költségvetési tételeket. Ezért állítható, hogy a válság előtti megvonás megvonása történik most utólag, takarózva az időközben beköszöntött válsággal.
Az idő nem áll meg.
Fogy a Roma Integráció Évtizede integráció nélkül.
Az ÚMFT ideje a roma életkörülmények fejlesztése nélkül, és mindezzel arányosan nő a cigányok megítélésében a politikai tartalom és cél.
A megvonás megvonása veszélyes játék.
Zsigó Jenő
Amaro Drom 2008 novemberi lapszám előzetese - szerkesztői jegyzet
C-PRESS - Amaro Drom
