A cigányok sorsát a fejlesztési időszak megpecsételte. A magyarokét is. Már az EU-val történő egyeztetések idején kibontakozott egy nagyarányú állami ellenállás a fejlesztési források egy „méltányos", „szükséges", „elengedhetetlen" részének a cigányokra fordításával szemben.

 

 

 

Elhíresztelték és úton-útfélen hangoztatták, az EU tiltotta meg Magyarországnak a fejlesztési források etnikai alapú, azaz az etnikai hovatartozás miatt elszenvedett tömeges diszkrimináció -- többek közt az 1000 százalékkal magasabb munkanélküliség, a 3-400 000 ezer cigány munkanélküli helyzetének kezelését, az embertelen körülményeket konzerváló cigánytelepek, a kb.1000 telep, gettó, városrész -- felszámolását, a kultúra méltó ápolását és fejlesztését, a tudás megszerzésén keresztül történő nagyarányú kitörés támogatását.

 

Ha ez igaz, akkor az EU rasszista, képmutató és hazug. Ha ez igaz, az EU csak a fehérek társadalmi kohézióját, a fehérek fenntartható fejlődését, a fehérek társadalmi szolidaritását támogatja, és nem a magyar társadalom egészéét.

 

AZ EU, az Európa Tanács, az USA éves jelentéseiben rendre elmarasztalta Magyarországot a cigányok elnyomása, a súlyos faji diszkrimináció, a rendőri túlkapások, törvénysértések, a tömeges munkanélküliségben tartás és a cigány népesség nagyfokú szegregálása miatt. Hogy úgy mondjam, képben voltak.

 

Majd szemrebbenés nélkül odaadták a fejlesztési forrásokat egy veszettül korrupt, a cigányokkal szembeni fajgyűlöletnek korlátlan teret adó és arra rádolgozó politikai és értelmiségi elitnek anélkül, hogy bármilyen óvintézkedést tettek volna a cigány származású magyar és EU-állampolgáraik fejlesztésekből történő kizárásának védelmében. A következmények ismertek, bár nem ugyanabban az olvasatban. Nem olyan egyszerű kizárni kegyetlen következetességgel, pénzéhséggel közel egymillió magyar cigányt a fejlődésből, a felzárkózás lehetőségéből. Azért ez igényel némi utómunkát, ha már meghozták ezt a szégyenteljes döntést.

 

Azt minden hülye tudja, és tudták már az előző történelmi korokban is, hogy ha a többség elveszi bármely csoport, nép, népcsoport emberi méltóságát, és hamis mítoszokkal övezi, stigmákat rak rá, és ehhez felhasználja a teljes politikai arzenálját, a mindig kész, „elkurvult” tudományos szereplőket és a korlátlan teljesítőképességű médiát, akkor előállítja és maga fölé emeli -- átmenetileg és csak a cigányokkal szemben -- azt a „népet”, amely igazságot akar, igazságot tesz, pogromozni, akasztani, lőni, gyilkolni, ítélkezni, szankcionálni akar, követeli a vezetőitől a népakarat teljes érvényesítését.

 

És lőn. Az ország vezetői alázatosan és gyalázatos módon teljesítik a nép akaratát, a drága népét, amelyet nem lehet leváltani. Csak a politikusokat. Vigye el a nép a balhét az ösztönei és a szellemi öröksége mélyén rejtőző gyűlölködés ily könnyű kibonthatósága, felszínre hozhatósága miatt -- gondolja az elit, elfeledtetve és elfedve a politikusok és a demokrácia új mágnásainak háttérbe húzódó valódi szándékait és igencsak cselekvő manipulációit.

 

Az ország politikai elitje ilyen optimális körülmények között szinte verseng azért, hogy ki mutasson több keménységet, leszámolási hajlandóságot a népnek, a cigányokkal szemben.

 

A jobb- és baloldal között kialakult politikai fajgyűlölet közé szorult cigánysággal szemben a két politikai oldal népfrontos egységbe tömörült, vagy tömörülni kényszerült, feltételezve, hogy egyik sem akarja átadni a másik félnek a cigánygyűlöleten keresztül megszerezhető szavazattöbbletet.

 

A jelek szerint osztoznak.

 

A cigányokkal az a baj, hogy nem értik a honi fejlesztéspolitika lényegét, ennél fogva nem is tudnak vele azonosulni. Ez az oka, hogy nem akarnak tömegesen éhen halni, pedig sokak szerint, ha igazán szeretnék a hazájukat, ezt a csekély áldozatot meghoznák a haza felemelkedése érdekében. Az új típusú döntések mintha ezt szeretnék megértetni, a szájukba rágni-vágni a cigányoknak.

 

Pórias észjárással az EU-forrásokból 800-1000 milliárd forintot kellett volna a cigányok társadalmi helyzetének javítására fordítani, kevésbé póriassal úgy 2000-et, figyelembe véve az előző évek cigányokra nézve rendkívül kártékony többségi gyakorlatát. Ez a lényeg. Az események egy irányba tendálnak: a cigányokról intenzíven kialakított bűnöző kép segítségével kell feldolgozni, eltüntetni a társadalom bűntudatát, mert kizárta és nyomorba taszította a cigányok 80-90 százalékát, beleértve a következő három generációt is.

 

Nem értem Magyarországot. Az arisztokratáknak, az értelmiségieknek, a kulákoknak, a parasztoknak, a „munkásosztálynak”, a zsidóknak, a németeknek-sváboknak, az egyházak vezetőinek és a hívőknek, a forradalmár 56-osoknak, a besúgásra kényszerülteknek, az íróknak, költőknek csak néhány percet kellene elmélázni a múlton, amikor őket üldözték, őket bélyegezték meg, őket küldték internálótáborba, közmunkára, hadisáncot ásni, őket különítették el, az ő emberi méltóságukat vették el, amikor őket éheztették, zárták börtönbe, az ő gyermekeit vették el, az ő hivatásukat, tehetségüket számolták fel, amikor ők nem mehettek ki az utcára anélkül, hogy megszólnák, leköpnék, megvernék, bűnözőnek neveznék, vagonba zárnák őket visszaútra nem szóló pecséttel Auschwitzba, Szibériába.

 

Ártatlanul.

 

Nem volt ez olyan rég, hogy ne lehetne rá emlékezni. Arra, hogy bármikor, bárkivel megtehető újból és újból, mint most, korunkban is.

 

Amiről szóltam, mind fehérek követték el fehérek ellen, és viszonylag gyorsan visszarendeződtek az üldözöttek normális státuszukba. A cigányokkal sokszor elkövették ezt a fehérek, de az ő státuszuk soha nem rendeződött normális mederbe, egyre rosszabb változatokat és rendszereket alkot a többség.

 

Az üldöztetés és a kiszorítás új történelmi korszakába lépett az ország. Az Európai Unió mintha nem is lenne. Innét, ahová az ország jutott, pillanatnyilag nincs visszaút. Az állami politika rangjára emelt szankcionáló, bűntető, dühödt cigánypolitika nem vezet sehová, csak káoszhoz. A cigánygyűlölők hazafivá nemesülnek, a népirtásra buzdítók igazmondóvá, a gyáva politikusok és tudományos közszereplők reálpolitikussá növik ki magukat, a cirkusz kitűnő, a nép erős és együttműködő. Ebben.

 

A cigányok ketrecben érzik magukat. Évek óta a kollektív bűntudatot sulykolják beléjük. Mára már teljes állami eszközrendszer áll rendelkezésre az „átnevelésük, móresre tanításuk, jogtalan előnyeik visszanyesése” és egyéb fontos többségi véleményigazságok érvényre juttatásában.

 

Rettegve várom a következő cigány származású magyar állampolgár által elkövetett bűncselekményt követő társadalmi, politikai és médiahisztériát.

 

Minden őrületben van rendszer vagy érdek. Ebben a történésben a politikai, gazdasági és egyéni érdekek rendszere az őrület.

Nem lehetne egy kicsit becsületesebben?

 

Zsigó Jenő