
A Hargita megyei önkormányzatok súlyosan megsértik a helyi lakosok érdekeit. Félreértés ne essék: nemcsak a cigányokét, hanem úgy általában, minden ott lakóét. Ehhez képest a kisebbik baj, hogy soha nem volt Székelyföld nemzetközi híre ilyen rossz.
A nyári cigány-magyar konfliktusok idején (Csíkszentmártonban és
Csíkszentkirályon) még úgy tűnt, hogy a kezeletlen, meg nem értett,
etnikaivá súlyosbított közösségi konfliktusok mérgesednek
tettlegességig. Helyi érdekű, elszigetelt problémákról van szó. Mára
azonban bizonyossá vált: általános a baj, és fél év alatt nem tanult a
helyi és megyei vezetés az addigi hibákból, nem készült fel a
konfliktuskezelésre, és egyáltalán nem érti, mi a feladata. Márpedig
most meg fogja érteni.
Tesz róla a Romani Criss és az Amnesty International, hogy tovább ne
lehessen a szőnyeg alá (vö. a város, a falu, a pöcegödör szélére)
seperni a problémát. Csíkszeredában embertelen körülmények között, a
szennyvízülepítő biztonsági övezetében élnek emberek tucatjai,
összetákolt kalibákban, fémbarakkokban.
Az önkormányzat azt állítja: többet is tett az itt lakókért – akik
egyébként az esetek többségében nem adófizetők, és nem is helyi
illetőségű emberek –, mint az átlag helyi polgárért. Ingyen vezetékes
vizet biztosít a számukra, lehetővé tette, hogy letelepedhessenek azok,
akik máshol nem találtak maguknak helyet a nap alatt, de legalábbis a
város területén.Az érvelés azonban sántít.
Törvényen kívül – hagyományosan
Az ingyen vezetékes vízre azért van szükség, mert ha az sem volna,
pillanatokon belül katasztrófa alakulna ki az ülepítő – szargyár –
közvetlen közelében élők között. A városvezetés hárít és nem segít.
A letelepedés sem lehetőség, hanem kényszer. A barakkokat maga az
önkormányzat állította fel (miután vitatott módon kitelepítette a város
egyik veszélyessé váló épületéből az ott lakókat), tudván tudva, hogy
azokra nincs építési engedély, nem is lehet, hiszen a „zónában” ilyent
nem is lehet kiadni.
Törvényen kívüli helyzetbe kényszerítette azokat az embereket, akiknek
pont az ellenkezőjére lenne szükségük. Segítségre ahhoz, hogy
visszataláljanak a jogszabályok által rendezett és fenntartott
társadalomba.
Ha a csíkszeredai önkormányzat számára a törvényesség fontos lenne,
akkor maga számolná fel a törvénytelen körülmények között működő
telepet, és rendezné az ott élők sorsát a jogszabályoknak megfelelően.
Van ilyen beruházásra, rendezésre példa nem egy, országszerte.
Önvédelemnek álcázott diszkrimináció
A mulasztásra van hivatalos indoklás: nincs miből és nincs hol
szociális negyedet működtetni, az önkormányzatnak nincs telke erre, és
nem tud vásárolni sem ilyent, hiszen senki sem adja el „a cigányoknak”
a telkét, senki sem akar „cigány” szomszédságban élni. Ha az
önkormányzat fenntartja ezt az érvét, nem tesz mást, mint tevőlegesen
támogatja és fenntartja a szegregációt.
Lehet (de nem biztos), hogy a helyiekben működik ilyen önvédelemnek
álcázott diszkrimináció. Ámbár az a tapasztalat, hogy sok pénzzel
mindent el lehet érni. Türelemmel mindenkinek be lehet bizonyítani,
hogy a cigány is csak olyan szomszéd, mint a magyar, a román.
Csak élni kell hagyni: dolgozni, gyermeket nevelni, méltányos, emberi
életet élni. És ez nem egyszerű: hosszú hosszú évek munkája, sok-sok
erőfeszítés kell ahhoz, hogy munkát, iskolát, egészségügyi ellátást
kapjanak azok, akiket évtizedeken, sőt évszázadokon át megfosztottak
mindettől. Akik számára „tradíció” a szimbolikus és konkrét
rabszolgaság, számkivetettség.
A hazai cigányok integrációjára, felzárkóztatására az Európai Unió (is)
sok, nagyon sok pénzt költ, mert Brüsszelben már tudják: közös érdek,
és nem pusztán karitász a romák rehabilitálása. Senkinek sem jó, ha
biológiai bombaként állandó járványveszély fenyeget az embertelen
gettók környezetében.
Ha a munkanélküliség, a szegregáció, a kiszolgáltatottság miatti
elkeseredés miatt súlyosbodik a bűnözés. A cigány-problémákat
kezeletlenül hagyó önkormányzatok a teljes közösséget sodorják
veszélybe, nem csak a cigányokat. Hogyan számolnak el ezzel?
Cigány befektetés
Volt egy fél év a csíkszentmártoni és csíkszentkirályi esetek óta arra,
hogy előrelépés történjen. Hol vannak az azóta kezdeményezett országos
és uniós programok? Miért kell megvárni, amíg újabb és újabb botrány
tör ki? Miért kell a cigány érdekvédelmet a Romani Crissre hagyni,
holott a székely-magyar cigányok ügye saját – magyar – lelkiismereti
kérdés. Önérzet kérdése. Emberség kérdése. Európai ember nem asszisztál
az emberi méltóság sérüléséhez.
Messzebbre is lehet – és kell – menni tanácsokért, tapasztalatokért. De
én azt javaslom, vegyék fel a hargitai RMDSZ-es város- és megyeatyák a
kapcsolatot más, „közeli” (vö. RMDSZ-es) önkormányzati képviselőkkel
Máramarosból. Vagy Böndi Gyöngyike alprefektussal, aki biztosan el
tudja magyarázni, hogyan sikerült az elmúlt hónapokban EU-s pénzt
szerezni cigány foglalkoztatásra, integrációra.
Ami elindult Máramaros megyében, arra kell legyen esély Hargita
megyében is. Hacsak nem akarjuk szánt szándékkal azt a látszatot
kelteni, hogy a magyarok nem adnak esélyt. Se a cigányoknak, se
önmaguknak.
C-PRESS - kitekinto
